A szudáni kormány Kulturális Örökség- és Turizmusügyi Minisztériuma 2002-ben nemzetközi felhívást tett közzé egy a Nílus 4. kataraktájánál épülő hatalmas gát építése által veszélyeztetett terület régészeti örökségének megmentésére.
Az úgynevezett Merowe-gát Projekt méreteiben csak a híres Asszuáni-gát építéséhez hasonlítható, amelynek során az egykori Nílus-völgy területén új tó született, elnyelve Alsó-Núbiát, számtalan falujával, romvárosával, és pótolhatatlan régészeti lelőhelyével együtt. Az 1960-as években az UNESCO által szervezett "Nagy Núbiai Mentőakció" idején az ismert régészeti lelőhelyek jelentős részét feltárták. A leghíresebb kőtemplomokat és műalkotásokat átköltöztették ugyan, de ennek ellenére az emberiség történetének számos pótolhatatlan emléke merült el a Nasszer-tó hullámaiban.
A nemzetközi összefogásba 1964-ben - saját expedícióval - Magyarország is bekapcsolódott. Negyven évvel a "Nagy Núbiai Mentőakció" után a núbiológia immár önálló tudományággá vált. Szudán viszonylagos zártsága és elszigeteltsége miatt a szudáni kormányzat felhívása szerényebb nemzetközi visszhangot váltott ki. A víz által fenyegetett Nílus-menti területen terepbejárásokat végző British Museum és a Gdanszki Egyetem munkatársai már évek óta igyekeznek felhívni a nemzetközi kutatás figyelmét a veszélyeztetett kulturális értékekre. A hatalmas, mintegy 160 km hosszúságú Nílus-parti zónában a terepbejárások alapján több mint kétezer lelőhely található.
A 2003-as év folyamán több, angol, német, amerikai és lengyel kutatóintézet jelezte részvételi szándékát a leletmentésben. A nagyarányú munkák elvégzéséhez további résztvevőkre van szükség. A munkákban való magyar részvétel lehetősége 2004 elején vetődött fel először, amikor a szudáni kulturális hatóságok egy koncessziós területet ajánlottak fel a magyar kutatók számára. 2004 júliusában projektünk képviselői részt vettek a Gdanszkban megrendezett Archaeology of 4th Cataract of the Nile egyeztető konferencián. A rendezvényen már részletes tárgyalások folytak Salah Mohamed Ahmeddel, a National Corporation for Antiquities & Museums koordinátorával, a terepmunkák vezetőjével és megállapodás született a magyar koncessziós terület pontos helyéről. A terület, amely mintegy tizennyolc kilométer hosszúságú a Nílus bal partján, nagyjából a tervezett víztározó középső részén fekszik. 2005. januárjában Kartúmban már a munka konkrét menetéről folytak megbeszélések, és ezzel párhuzamosan megkezdődött az expedíció logisztikai hátterének kialakítása.
A régészeti leletmentő expedíció számára alapítvány szerveződött, Magyar Meroé Alapítvány néven. A Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteménye - hasonlóan az 1964-es mentő expedícióhoz - befogadja a leletmegosztás során Magyarországra kerülő régészeti leleteket. A Magyar Merowe-gát Régészeti Projekt régészek és egyiptológusok mellett természettudományos szakemberekből és mérnökökből áll. A cél egy interdiszciplináris kutatócsoport felállítása, amely minél szélesebb perspektívában képes vizsgálni a lelőhelyek régészeti jelenségeit, geológiáját, növényi, állati és antropológiai maradványait. A magyar terepi munkákba bekapcsolódott a szudáni ed-dameri Nile Valley Univerity két munkatársa is.
A Magyar Merowe-gát Régészet Projekt első terepi szezonja 2006. januárjában és februárjában valósult meg. A második szezon 2007. január-februárban biztonsági kockázatok miatt az épülő gát közvetlen közelében, a Szudáni Régészeti Hivatal által felajánlott, régészeti emlékekben igen gazdag területen valósult meg.