A expedíció bázisa ebben az évben egy Dar el-Arab nevű településen volt. Az ásatások nagyrészt már feltérképezett de még részletesen nem kutatott lelőhelyeken folytak, a Szudáni Régészeti Hivatal által felajánlott, régészeti emlékekben nagyon gazdag területen, közvetlenül az épülő gát mellett. Ez a helyszín az ókori Núbia egyik legfontosabb városától, Napatától alig 40 km-re található. A területen eredetileg a Régészeti Hivatal végzett leletmentést,de számos lelőhely vizsgálatára korábban nem került sor. A legkorábbi lelet egy legalább 250 ezer éves szakóca, amely az Alsó-Paleolitikum korából származik. Az őskori kutatások során számos három lelőhelyet sikerült részletesen dokumentálni, ezek közé tartozik egy nagyon korai, mintegy 6-7 ezer éves újkőkor település (Kr. e. 4.-5. évezred), ahol a lakosok, a kő és csonteszközök mellett, már kerámia edényeket is használtak. Az edények helyi előállítására utal az ebből a korból nagyon ritkán előkerülő agyagtárgy, amellyel az edények falára a pontozott díszítést felvitték.
Különösen látványos és izgalmas leletek kerültek elő egy hegycsúcsokon elterülő Kr. e. II. évezredből, a Kerma kultúra korából származó temetőből. Itt a szárazon rakott kövekből épült sírdombok gazdag melléklettel ellátott holttesteket rejtettek. A halottakat ékszereikkel és edényekbe helyezett étel és italáldozattal, együtt temették el. Előfordult hogy a holtest mellé egész kecskét helyeztek. A nagy távolságokat átívelő kereskedelmi kapcsolatokra utal, hogy sírokból a helyi termékek mellett, a távoli Egyiptomban gyártott kerámiaedények is előkerültek.
Több helyen folytattunk feltárást a Kr. u. 3.-6. századból származó, sokszor óriási területen elterülő tumulusztemetőkben. A núbiai Meroitikus királyság (Kr. e. 3. sz. - Kr. u. 4 sz.) utolsó évszázadaiból és az ezt követő periódusból különösen gazdag emlékanyag került elő. A sivatagi tájból jól kiemelkednek, azok a gyakran 20 m átmérőjű sírdombok, amelyekbe gazdag melléklettel temették el a halottakat. Az ásatások során több ilyen tumuluszt is feltárt a magyar kutatócsoport. A sírokból, strucctojás, fajansz és üveg ékszerek valamint kerámiaedények kerültek elő.
A feltárások legnagyobb felületű munkája, egy hatalmas kiterjedésű, Nílus partján álló Keresztény kori (Kr. u. 6.- 14. sz.) városban (el-Kuneysa) folytak. A város - amelynek egykori neve egyelőre ismeretlen - története minden bizonnyal évszázadokkal a keresztény időszak előtt kezdődik, fontos kereskedelmi és közigazgatási központ lehetett. Nem kizárt hogy arany feldolgozásra utal a város egyik zónájában előkerült többtucatnyi őrlőkő. A városban lakóépületeket és temetőrészleteket tártunk fel, ugyanakkor sikerült feltárnunk a település elpusztult keresztény templomát, amely kőből és égetett téglából épült.
Az ásatások mellett részletes térképezési munka is folyt, és alkalmazásra kerültek különleges fotogrammetriai módszerek, amelyek segítségével, nem csak az épületmaradványokat, hanem a környéken igen gyakori sziklarajzok közül is sokat dokumentáltunk.
